calacitra

Jótanács: Ne így.

Dj Bhanu & Dj Sunny Spinztól meg ne vegyünk órákat semmi esetre sem, akik most a punjabi blockbuster zenéit próbálták (és ezen van a hangsúly a mondatban) összemaszalázni. Nem sok sikerrel. A zene teljesen megöli az egészet, mégis hogyan képzelték ezt. Ha másra nem, legalább elrettentésre kiváló. 

Úgy tartja a mondás: ha nem tudod szavakkal kifejezni, amit akarsz, akkor inkább mutasd. Hát most legyen a mind a kettő, egyszerre. Mi most a legújabb punjabi nótát választottuk a májusi szakítós himnusznak. A gifek pedig ennek örömére szólnak, még ha nem is én vettem meg, csak álmodtam róla, hogy egy szép nap majd az enyém lesz. Hát be kell érnem a Saree Wali Girl c. dallal. Lássuk.

Már megint ez a Sunny Leone. Nem mintha ő énekelne. Az Girik Aman feladata.

Milyen autó ez? És hol vagyunk pontosan? Utálom, de valakinek bejött az élet.

Na jó, a punjabi popszakma éppen kivétel, és nem senkiháziak kezében van.

Te, ez a dallam tapad. Száriváligörl meg minden. A punjabi ritmusok a véremig hatolnak.

Inkább fel is teszem a napszemüvegem, ne hogy valaki is lássa, de ez tetszik. Duruzsolom.

A fene vigye el, de már a lábam is megmozdult rá, lépnem is kell kettőt balra, itt se vagyok.

Még jó, hogy ez a zene nem pornó lett. Elég gáz lenne úgy. Már ötödszörre nézem vissza, ez ott bukás.

A közönség a szomszéd. Lufik nincsenek, de érzem, hogy ők is megszerették már ezt a dalt legbelül.

És tudom ti is azt gondoljátok, amit én. Azt igen. Hallgassuk meg még 1x. Fiatal az éjszaka!

A holnap másnapját megünnepelni mivel és mire is lehetne egyszerűbben, mint a szegények High Heelsét hallgatva, a Fant, amit nem kis önbizalommal telve csak a nyár himnuszaként vezetnek fel. Ami hát pici túlzás azért, akkor is, ha Badshah tényleg kitett magáért most ebben.

És nem azt mondom, el is lehet zötykölödni rá, de isten ments, hogy még a végén ez legyen az etalon. Alapozásnak elfogadom. 

Arnoldmentes, de annál Badshahtelibb ez a Terminator, 2013-ban, november utolsó napján. Kell is, kellett is már egy ilyen évben, év után, amikor YoYo Honey Singh se találta meg a számításait, és tudott volna csillagsávos csoda muzsikát lehozni az égről nekem ide. Hiánycikk is már a jó punjabi melódia, ezért is különösen earporn ilyet hallani most, mint ami Sherry Kaiméknak összejött. Lehetne pacekosabb, nem olyan tucat meg minden, de hiába tudja ezt az eszem, hogy messze van az igazságtól, a testem csak nem figyel erre, inkább csápol konstans, akárhányszor is megjelenik a lejátszó élén. Twiiiiiiiiiiiiisteljük. Buli van. Durvaság.

Lambo, YoYo, tánc, meg azok a kék szemek. És ennyi elég is. Mert? 

Mert hosszú idő után Honey Sing az egyik legvállalhatóbb dalát hozta össze a Blue Eyes személyében. Ami igaz, hogy nem egy Brown Rang. De azért ha már itt tartunk, akkor érdemes követni a címválasztásait a punjabi rappernek, mert nagyon nem izgulja el. Vesz egy színt, ami mellé passzol egy testrészt, vagy testtel kapcsolatos részt, majd kész is.

De azért mégis más. Vagy van miben más. És most nem a táncra gondolok, hogy Honey megmozdult végre, és koreográfiát tanult, húha. Hanem a dal érdekes. Olyan, mint ő maga. Akitől láttunk, hallottunk sok mindent, viszont mégis az adja legjobban az igazságot, amit csak neki, csak tőle köszönhetünk. Minden egyébb, kooporodukciós vállalkozás már sántít picikét, onnantó kezdve, hogy csak coénekes, meg közreműködő.

Szóval aki szerette a Brown Rangot, ezt is fogja azért. Nyilván. Bár maszalásabb a kisugárzása, ahogy a műfajok mashupolnak, és nem tudod eldönteni, hogy ez most r&b, vagy nem, mert rap, vagy nem is, mert más. De semmi gáz nincs ebben. Nem is lehet, mert működik. A dallam tapad, a refrén csúszik, oyeeeee.