calacitra

Régen volt már Ek Deewana Tha anyag, ezért is jövök most eggyel. Meg hát lássuk be ötletes. Főként annak tetszhet, aki ismeri a háttérsztorit. Ja és ha már itt tartunk, az EDT-nél, akkor volt közbe még egy jó poszter, ami kimaradt valamiért. De linkelünk rá, hogy tudjunk róla, mert egyszerűen szép.    

Ismerős? Naná. Korábban volt ez a hét zenéje topikban is már. Vagy mégse? Mégse. Hiszen, míg az tamil nyelven szólalt meg, Anbil Avan néven, addig a Sunlo Zaara már hindin teszi. Hallod, jól hallod, ugyanaz, csak más nyelven.

Az okát megírtuk már. Ami röviden annyi, hogy a VTV tamil film nagy és indokolt sikerére való tekintettel a hindi változatát is elkészítették bwban (ez lesz Ek deewana tha), és ezt hamarosan (február) be is mutatják majd a moziszínházakban.

Új helyszínek, új színészek. De mi is van a zenékkel? A helyzet az, hogy AR Rahman nagyon nem nyúlt bele egyikbe sem. Jójó minek is tenné, hiszen mindegyik úgy tökéletes, ahogy van. Végül a szöveg megmaradt, csak a nyelvben, és vagy énekesekben van, történt változás a korábbiakhoz képest.

Ezek után, ezeket hallva, összehasonlítva mindenki önmérlegeljen, hogy melyik tetszik jobban a másiknál. Egyáltalán van e akkora különbség? Vagy nincs is? Mi már a Hosannanál jól megmondtuk, hogy az eredeti a legjobb. És ez erre a dalra is igaz, mint ahogy mindegyikre egyébként az Ek Deewana Tha soundtracken. Nem lettek rosszabbak, félreértés ne essék, csak magamat tudom idézni ez ügyben: tamilra írták direkt, és az volt az első szerelem, - szóval nehéz az útjába állni, helyére lépni, mert annyira berögzült az összes a fejbe. De azért csekk neki.

Valamit nem elég egyszer megnézni, legalább háromszor kell. Gautham Vasudev Menon filmje pont ilyen. Hiszen a VTVt, tudod 2010 tamil és az utóbbi idők legjobb romantikus filmjét, a telugu remake után két évvel később már a hindi változatban is bemutatják a színházakban. Tényleg ugyanazzal a sztorival, csak más helyszínekkel meg szereplőkkel (igen már harmadjára). Erről már volt szó, lapozz hát.

A lényeg? Most trailert is kapott (közben volt music launch is már). Nézem-nézem, és az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök neki egyrészt, mert ez az az alkotás, ami teljesen megérdemelten kerül a vásznakra újra és vissza. Van aki pl az eredetit már 60-szor látta!, szóval így kell nézni a helyét, betonbiztos na. Másrészről tudva, látva milyen is volt a tamil oridzsinal verzió, nehéz lesz azt neki megközelítenie. Már a telugu se lett annyira sikeres, így olyanban reménykedni, hogy ez majd jobb is lesz annál, hülyeség. Innen jön a félelem és reszketés része az EDT-ban. De komolyan cáfoljon rám, ha tud!

Ez már sokkal többet mond és mutat, mint az első volt. Az EDT története, háttere a linken túl és onnan tovább már ismerős is lehet, így nem igen ragoznám túl. Viszont a Hosana (valahol Hosannanak írják, lehet az a jó) az hindiül is nagyon nagy dallamtapadás! Tényleg az a helyzet, hogy akárhány nyelvre fordítják le, nyelven éneklik el, tökmindegy, jól szól és kész kategória.