calacitra

Amit Trivedi dobos-dudás-danszolos guju dala Shruti Pathak, Divya Kumar előadásában pontosan úgy rokkol, ahogy egy ilyen dalnak rokkolnia kell. Tökéletes. Epik. Olyan, hogy nem is kell más, nem lehetne ennél több. Most minden erről is szól, ettől hangos. Be lehet zárni az internetet, kids.

Úgy nagy általánosságban a szavak embere vagyok, de erre nehéz bármit is írni. Tökéletes. Amit Trivedi ezt nagyon nekem szánta. A Kai Po Che meg, képtelen vagyok három hónapot várni rá. Érzem, hogy király lesz. Az is lesz.    

Ide csak annyit, hogy tökéletes. Amit Trivedi, a színészek, a dalbetét, de minden. Nehezen hiszem el, hogy ezt is tudják tetézni. Az év egyik legvártabb filmje hivatalosan is ő.  

Futás. Barátság. Örökké. Együtt.

A Dil Chahta Hai, a Rock On, vagy a Zindagi Na Milegi Dobara (Delhi belly is sötöbö) után minden ami 3, az fénylik bwban. Mert összesen ennyi ember, vezető színész kell csak egy filmbe, akik azért barátok - is meg nem is, mennek egyfele meg másfele, vannak álmaik, piszok fiatalok, történik velük csomó minden, miközbe már kész is egy újabb sikergyanús darab, amiért odavan a nép. Az meg csak ráadás, all in, hogy Amit Trivedi zenéje kíséri alá azokat a bizonyos filgúd képsorokat. Azokat. Ezeket. Nézni és hallgatni, mert szuper.