calacitra

Most ez tényleg egy jó Son of Sardar zene (Rowdy Rathore dejavum van azért közbe)? Nem hiszek a fülemnek. De lehet nem is az, hanem a dalbetét miatt érzem így. Meg persze Salman Khan is lehet az oka, aki idén már másodjára öltözik be az item boy szerepébe - a Ishqk in Paris után.

Viszont, amíg ott ezt az akadályt kevesebb sikerrel vette - az én szememben, addig itt, egy poénosabb item numberben jobban megállja a helyét. Nem írok semmi pluszt a Po po-hoz, már a cím magáért beszél, kitkat neki. Rocks.

Salman Khan. Aki megint csak nem egy időmilliomos pali. Mondom azért, mert mostanság tele van melóval, a filmjeit forgatja (most éppen a Dabanggot) állandóan, és még így is akad ideje arra, hogy cameozon (item boyként megmutassa magát) egyet itt és ott, ha már hívják. Ő ilyen. Simán letol egy Ishq in Paris után egy SOS item number szereplést és elkészítést is, ha úgy van. 

Az meg talán megvan, hogy az említett előzővel nem voltunk kibékülve, így csak remélni tudjuk, hogy ez olyan lesz, amilyen, szóval jó. Bár a minap megjelent soundtrack nem ezt akarja elhitetni. De maradjunk az item numbernél, amihez most kép is érkezett fokozva az izgalmakat és felvezetve a promót.    

I love Bollywoodddddddd.

Szeretem is. De nem ezt (így). Mert minden elismerésem a koreográfiáért, a környezetért, a színekért, ruhákért, meg mindenért, csak az a zene ne lenne ennyire lapos. Értem én, hogy old igen vintageszerű, meg hogy Sonu és Shreya énekli, de ez sehol sem mentség valamire. Még ők sem tudnak szarból várat építeni, ha úgy van. 

Márpedig úgy van. Mert egyszerűen semmi bugi nincs ebben. Sőt, nulla a késztetésem van arra, hogy ettől a zenétől Salman Khannal együtt danszra táncparkettre fel mennék azonnal. Sajid-Wajid lárifári. Hatalmas csalódás lett.   

Salman Khan végre nem saját filmjében lopja el a showt az item görlök elől, hanem ő maga lesz item boy az Ishkq in Parisban. Ahol Preity Zinta mellett ropja az Kudiye Di Kurt című számra majd. Majd meglátjuk. Egyelőre képanyag formájában mutat megálljt. De ha több kell ennél az egynél, akkor katt rá és voálá kánaán.  

Kezdjük azzal, hogy a tánc koronázatlan cool királya Prabhu Deva itt is jelesre vizsgázik, de ez már annyira nem is meglepő. Ami inkább, hogy Sonakshi Sinha tudta vele tartani a lépést, a lépéseket. Pedig féltünk tőle, hogy majd nem sikerül neki. Gondolom sokat szenvedett érte, azért, hogy így nézzen ki - a tánca, mert Prabhu megint valami olyan koreográfiával állt elő, ami biztosan nem egy nap alatt lett összelegózva. Fúh, nagyon bwi.

Mégis, az igazat megvallva nem mentem el tőle. Valahol többet vártam. Nem is a tánccal, a táncosokkal, a háttérrel, a koreográfiával, a rendezéssel van bajom, hanem a zenével, ami most egyelőre nem gyere be. Márpedig egy item numbernél ez is egy igen fontos tényező.

Persze ezzel nem azt mondom, hogy Himesh szart gyártott. Szó sincs róla. Megvan benne a dallamtapadásos faktor, csak aztán el is veszik közbe. Ami baj. Nem boncolom fel hol a hiba, inkább füleljétek és nézzétek. Mert mindettől mindentől (vagyis tőlem) függetlenül megéri megérdemli ám nagyon.