calacitra

Valamit nem elég egyszer megnézni, legalább háromszor kell. Gautham Vasudev Menon filmje pont ilyen. Hiszen a VTVt, tudod 2010 tamil és az utóbbi idők legjobb romantikus filmjét, a telugu remake után két évvel később már a hindi változatban is bemutatják a színházakban. Tényleg ugyanazzal a sztorival, csak más helyszínekkel meg szereplőkkel (igen már harmadjára). Erről már volt szó, lapozz hát.

A lényeg? Most trailert is kapott (közben volt music launch is már). Nézem-nézem, és az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök neki egyrészt, mert ez az az alkotás, ami teljesen megérdemelten kerül a vásznakra újra és vissza. Van aki pl az eredetit már 60-szor látta!, szóval így kell nézni a helyét, betonbiztos na. Másrészről tudva, látva milyen is volt a tamil oridzsinal verzió, nehéz lesz azt neki megközelítenie. Már a telugu se lett annyira sikeres, így olyanban reménykedni, hogy ez majd jobb is lesz annál, hülyeség. Innen jön a félelem és reszketés része az EDT-ban. De komolyan cáfoljon rám, ha tud!

Legyen ez, ha már egy hónapja nem láttam belőle egy cseppet sem, lepotyogva az égből. Itt és most négy darab filmhez érkezik eső poszter formájában. Vegyük csak sorba őket. A TDP bemutatóig egy hét van hátra, annak érik a felkonf poszt, mert eddig el lett hanyagolva rendesen. A borító olyan igazi musicales hangulatú, a szexi Vidya Balanért meg nem csak én vagyok oda és vissza, hanem a többiek is. Aztán ott a Shortcut Rome, amiről ugyancsak nincs sok info itt a blogon, konkrétan egy darab se, bár ezt látva nem is érzek rá kényszert, ihletet, hogy változtassak rajta, ezen a helyzeten. Egyszerűen nem gyere be. A harmadik az EDT, a már jól körberajongott igen, amit nem ezért fogjuk szeretni, a semmilyen poszteréért, remélhetőleg lesz belőle még egy, vagy több. Az utolsó pedig az EMAET, ma is volt róla hírmorzsa, meg korábban meg még lesz is, amire tekintve (ofisöl?) rózsaszín vattacukor zizi nagynapszemcsi az egész, nagyszerű.

Ez már sokkal többet mond és mutat, mint az első volt. Az EDT története, háttere a linken túl és onnan tovább már ismerős is lehet, így nem igen ragoznám túl. Viszont a Hosana (valahol Hosannanak írják, lehet az a jó) az hindiül is nagyon nagy dallamtapadás! Tényleg az a helyzet, hogy akárhány nyelvre fordítják le, nyelven éneklik el, tökmindegy, jól szól és kész kategória.