calacitra

Elindult hát a második évad (erről is van szó röviden). És mindjárt az első részben volt, megszületett a wow pillanat. Olyan amiért érdemes nézni az ilyet. Többet is ér egy iksz faktornál, vojsznál meg ilyeneknél, teljesen igaza van a linknek. A Let Go, az első rész végterméke, a brit Fin Greenall, a pakisztáni Shafqat Amanat Ali Khan és Salim Sulaiman közös egyszerűen csak mindblowin szerzeménye. Ami annyira klasszikus, hogy modern. És annyira modern, hogy közbe klaszikus.

Nagyon váratlan és komoly, bátor dolog, már-már művészet összehozni olyan zenei műfajokat, stílusokat, amik nem biztos, hogy közel állnak egymáshoz, és még jól is szólnak a fülben. De ez sem jelenthet akadályt, ha a Dewaristsról van szó. Bár tényleg, ha valaki nem mondja, mutatja, ha nem hallom, nem hiszem el, hogy a sufi fúziója a 'dábteppel' működhet. Életképes vállalkozás tud lenni. Good idea. Pláne úgy, hogy ebbe még klasszikus indiait és jazzt/soult is kevernek. Ezt is, azt is, akkor mi maradt ki? Az, hogy meghallgatod. Mert meghallgatod.         

Villásreggelire. Yummie. Első blikkre érdekes a párosítás, pont két különböző világ találkozása, de pont ettől lesz jó, és nem mindennapi az egész.  

A dal egyébként a The Dewaristsnak köszönhetően született meg. Ami egy ilyen zenei sorozatféle volt és az indiai STAR World csatornán ment, jó pár résszel. Hogy miről szólt? Zenészeket hoztak össze a világ különböző tájairól, egy-egy közös dal erejéig, miközben Indián keresztül utazgattak.