calacitra

A hét magasan legjobb napját mivel is lehetne még jobban bearanyozni, mint egy dél-indiai (talán tamil nyelv a nyelv) muzsikával. Azzal. Pontosan. A Prayerrel.

Ami az Idharkuthaane Aasaipattai Balakumara egyik filmzenéje tetszik lenni. És oké, hogy nem mai darab, de a híre csak most jutott el hozzám, szóval nézzétek el, ha már ismertétek, vagy megvolt.

Bár szerintem a jó indiai filmzene az olyan mint a bajai szavazás: soha nem ér véget, meg örökkén örökké fültéma marad.

Hát akkor ezzel is mondok boldog csütörtököt, pénteket, szombatot, hétvégét. Nekem. Magamnak (van miért). Nektek is. Egyébként nem tudjátok, hogy a napokban volt e valami nagymagyar pont kint Indiában? Nem én.  

Lehet, hogy korábban is hallottam már valamit Sanam Puritól (csak akkor nem tudtam róla, hogy ő ő), de úgy igazán istenesen a napokban közzétett Ishk Actually Lucky Tonight című száma alapján figyeltem fel rá, és jutottam el aztán idáig. Eddig a pontig, ezen videóig, amikor is kiderült, hogy SP (haha) se véletlenül pottyant le az égből a túlzsúfolt, bejáratott, lezárt bw playback énekesek színpadára. Azonban most anélkül, hogy belemennék a részletekbe, az egész történetbe, elég legyen annyi, amit most itt prezentál nekünk az SQS Project fedőnévvel. A tavalyi év egyik legjobb bw filmzenéjét adja, adják elő nagyon szépen és ügyesen. Bár Vishal karcos hangja az örök szerelem lesz számunkra, de ami jó az jó, és ez az. Megnyert magának, tetszik, keep going.      

A színész nagy álma teljesült akkor, amikor végre valahára találkozhatott a Dalai Lámával. Egy csomót beszélgettek, Arjun a végére pedig már teljesen lement alfába, átszellemült meg minden, mert ilyeneket mondott utána, hogy

"He told me that all my movies should have a message, which I feel is true for my last couple of releases.” 

Whatever. Kép is készült róluk. 

Az egész sztori ott és úgy kezdődik, hogy pókember fut a nők és az alacsonyan szálló magassarkúk elől, majd beugrik batman mellé a lamboba. A többit pedig ha akarnátok, szeretnétek, se tudnátok kitalálni. Mert mindez NY-ban történik meg egy malayalam filmben, a címe ABCD. Szóval Johny Mone Johny dalbetétre felkészülni most, 1, 2, rajt. Szoripáppá...Ja és mit mond Batman Robinnak, mielőtt beszállnak a batmobilba? 

1:11 - Made my day.

Nem is a zene miatt, Anirudh for prez, imádom az Ethir Neechal korongot oda és vissza, sokkal inkább a dalbetét, a koreográfia okán. Ugyanis már marhára izgatott voltam, hogy mit hoznak ki ezekből a zenékből vizuálisan. Mert az ember elképzel valamit, oké a dalszöveg a téma egy fonal, amibe lehet kapaszkodni, hogy majd biztos lesz benne ilyen meg olyan jelenet, de azért Kollywood is tud (rendre) meglepetést okozni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen ezt vártam, csoda te csoda, de azért nem is csalódtam benne, sőt. Az említett pillanat, az ott látható mozdulategyüttes, ahogy a zenére táncolják, például egyből mosolyt is csalt az arcomra. Meg ánblok szerethető. Ilyen ez a dél-indiai filmgyártás.