calacitra

Azt mondja, hogy még júliusban volt Amit Trivedi Coke soros, aminek keretében készített el öt új dalt. Ezek közül van itt most egy, a Nirmohiya. Azaz a young love, ami egy punjabi szerelmes ballada. Első fülre klasszikusnak klasszikus, de mégse, hiszen a hagyományos népi zenét (elemeket Rajasthan és keerthanam) keveri jól, rázza fel jazzel. Ejha.

Az énekesek Devendra Singh (a fiú), aki még csak 16, és akiről azt nyilatkozta AT, hogy már két évvel ezelőtt felfedezte, akkor volt 14, de mintha egy 40 évest hallott volna már akkor énekelni. Félelmetes volt. Szeretett is volna vele dolgozni, de hát akkor még neki se volt annyi lehetősége bwban. Gondolta majd később. Igaza is lett. Mára befutott, - az egyik legígéretesebb zenei rendezőnek számít bwban -, és a Coke felkéréssel együtt a fiú is jött, aki közbe meg az Indian Idolba elindult, talán meg is nyerte, sanszos.

Ő mellette Harshdeep Kaur énekel. A "gyerekhez" képest veteránnak számít. Nyilván korban, de azért neki a filmográfiája (pl. Jugni, Jhak Maar Ke, Baari Barsi) is jelentősebb számú. Főleg azok után, hogy Devnek még nincs is ilyenje. Még. Mert ne csodálkozzunk azon, ha legközelebb már egy Amit Trivedi által megkomponált filmzene korongon visszaköszön a majd hangja. 

Végezetül meg magáról a zenéről is legyen valami szóforgács. Még akkor is, ha nehéz szavakat találni rá. Talán olyan, amilyennek a címe elmondja. Ha hallgatom újra fiatal leszek, és nagyon szerelmes. Letörölhetetlen vigyor költözik be arcberendezésemre, leírhatatlan érzések jönnek-mennek, és annyira édes az egész. A klarinét meg basszus, mikor hallottam utoljára. És mennyire is jól van kihasználva. Amit Trivedi taps taps taps. Aztán a többi négyet se felejtsük el, hogy van. Ott ugyanis beköszön még a pop, a rock is, több folk, több jazz.

Érdemes tehát végigkattolni az egyik legjobb, ha nem a legjobb, idei Coke Studio részt, a harmadikat.          

Nulla perc, ötvenöt másodperc. Az idő, amikor(tól) az arcomat kicserélték egy másikra. Mosoly költözött rá.

A Clinton Cerejo india féle Coke Studio startolt el a második évadának. Valahogy így. Amit hát igazán tanítani se lehetne jobban. Tökéletes, ahogy van. Megadja az alaphangot. Vishal Dadlani meg bombajó.

Ki az aki ezek után nem nézné a többi részt? Autentikus-akusztikus minden egyben. Mádári-mádári-mádári...lálálálá     

A feltehetőleg nem (csak) gyümölcsön és zöldségen élő zenész, muzsikus is szerepelni fog az indiai Coke Studio második évadában. Mindjárt annak is az első részében, amit ha minden igaz  ma vetítettek le tökelőször a tévében. Még nem láttuk, egyelőre sajnos csak promónk van hozzá, de kiváncsian várjuk azért mit össze nem énekeltek és zenéltek ők (Sonu Kakkar és a producer-énekes: Clinton Cerejo) ott a színpadon. Persze kétség sem fér hozzá, hogy jó lesz, kurvajó.  

Mielőtt még azt hinnénk, hogy Pritam találta fel a Cocktail soundtracken ezt a slágert, gyorsan lejegyezzük ide, hogy de nem. Mert a Jugni csak egy a száz feldolgozás közül, amivel az Alif Allah Chambey Di Booty bír. Ha jól tudom, akkor volt rap változata is, de tök mindegy, mert a Coke Studioban hallottak (videó legalant) viszik a pálmát punjabi nyelven sufival, it's fact, azt nehéz is lekörözni bárkinek-bárminek. Legalábbis addig, amíg világ a világ.

De azért so ami so, minden dicséretet megérdemel Pritam is, hogy elővette újra és picit megszínezte olyanra, amilyen még nem volt ez a szám. Tényleg taps, úgy is, hogy nyilvánvalóan nem csinált sokat, nem izzadta le magát brainstormingba, amikor azon gondolkodott, hogy mit is kéne még ostre rakni. Eszméletlen a fazon.

Mentségére szól, hogy a Jugnin kívül vannak azért egyedi, igazi akkordok is az albumon, szóval tud ő, ha akar. Ha éppen van űtös ötlete (kinder hűtő is coming), ihlete mit tudom én. Egyébként meg köszönet is neki, hiszen a soundtrack előtt nem is tudtam ennek a dalnak létezéséről. Amióta tudok, azóta meg levakarhatatlan lett, mindig ez szól.

Végülis mondom a Jugnival is jóban vagyok, többször találkoztam vele is, de fele olyan jó, mint az eredeti, a Coke Studió féle verzió. Ha meg kéne magyarázni a különbséget a kettő között, akkor azt mondanám, hogy míg az eredeti izgalmasabb, hangszergazdagabb, színesebb, pakisztánibb, addig másik pont hogy nem. Pritam ezeket kiölte belőle egyszerűen, amikor ettől, ezért működött istenesen Alif Allah zenéje. Ezért. Nem mondom, hanem inkább mutatom. Ezért.