calacitra

Vagyis inkább megpróbálják, mert azért a promó is elárulja mennyire nem könnyű egy ilyen dalbetétet összehozni. Mosolyogtam rajta is rendesen. Persze szép gesztus (#homage), szó se róla, de ez az egész musicaltéma akkor sem fehér embernek való egyszerűen.  

Mondhatni minden évben a sárga szobrok átadásával egyenesen arányosan Indiában napirendre kerül ez - a címben feltett kérdés, ami aztán komoly vitákat is generál ott. Mert amíg az emberek egyik fele nem, addig a másik fele már egyszerűen szükségességét érzi annak vagy csak szimplán szeretné, hogy az Akadémia (AMPAS) is elismerje már bwot. Valahogyan. Például egy jelöléssel, az lenne a legkevesebb - azt mondják. Hiszen 2001 óta, a Lagaan óta nem volt indiai, azon belül is bw film még jelölve se, pedig. Pedig lemaradtam valamiről és kellett volna? Hiszen ahhoz mégis csak egy jó film kell, mert oda olyanokat választanak (nagyon modoros) be és ki. Szóval bwban volt ilyen és mégse indult, heh?

Lehet, hogy volt, láttunk is ilyet, de az indiai helyzet már csak az, hogy egyhamar nem is igen fog indulni - ami talán nem is baj, de erről később. Az ok pedig egészen egyszerű, nem Mohamed , hanem a hegy. Tehát az Akadémia, aki állandóan csak azt veti a hindi filmesek szemére, hogy ez így túl bw klisé, tánccal meg zenével meg mindennel és ezért semmi helye ott, viszlát. Ilyenkor persze tessék elgondolkodom, hogy ugyanezt hány és mennyi ilyen west, hálivúdi filmre lehetne elsütni? Mármint hogy mennyire hálivúdi, igen azt.

Arról nem is beszélve, hogy egy külön mappát képeznek azok a filmek, amik csak ezért, az oszkár miatt készülnek el, mert majd ezt benyelik, megkajálják és az díj lesz nekik, azt fog érni ügyesenokosan. A közönség meg közben senkit se érdekel ugye. Túlzás jójó, de valahol van igazság benne, elég csak a mostani jelöltek között szemezgetni. Azok között, ahol bw alkotás nincs, és nem is lesz egyhamar, mint mondtam. Mert bw filmként az a legnagyobb hibája, hogy bwi. Értem, de nem értem.

Drew Smith gondolta forgat egy klipet. De aztán rájött (még idejében), hogy nincs miből. Ezt először nem is hitte el. Ezért még egyszer megnézte, megszámolta a pénzét. De akkor se volt több, csak 2000 dollárocska. Ami nem sok - mondta magában. Én meg, hogy szar ügy. Hiszen kiadója se volt, a macskám sem ismerte, innen tényleg nehéz lesz kreálni egyet. Maximum integetni lehet az álmoknak. Adios Youtube, adios fame. Sírás.mp3. De várjunk csak! Ő nem integetett. Ez már nem based on true story. Hiszen, akkor hogyan és honnan lenne neki most mégis klipje? Mert van. Hogy mit talált ki és mire jött rá? Az kiderül alant, de ha okosan megnézed és van egy kis sütnivalód, akár még magad is rájöhetsz.  

Egy szó: kiszervezés (outsourcing). Na innen van. Vagy ennek a segítségével. Magyarán DS külföldre repült, és ott készítette el a videót. Mert ott olcsó. Még a fenti 2000-ből is kijön egy, háhá. Mindezt Indiában, indiai emberekkel leforgatva. Király. Az legalábbis, hogy látni két kultúrát, ahogy összemikszelnek. Nem is rosszul. De nem is jól. Nem?

Mert amatőr. Igen az, az látszik rajta. Végtére is nem profikról van szó. Tehetséges fiatalok szerepelnek benne, akik nem sztárok (szeretnének azok lenni), egy bangalore-i tánciskola növendékei. Akik azt vállalták, hogy bw stílusú koreográfiát készítenek ehhez a Smoke and Mirrors kliphez. A tánc mellé még hindu félisteneknek is beöltöztek, valamint a Holit is megidézik benne. Ami India egyik legnagyobb, legvidámabb ünnepe. Ilyenkor az emberek különféle színes folyadékkal, porral öntözik, dobálják meg és locsolják le egymást.

A videó megjelenését követő két és fél hét alatt rengeteg jót és rosszat kapott. Valakik szerint a zene és a videó egyáltalán nem illik össze. Nem működnek együtt. Mások szerint éppen ellenkezőleg úgy jó, ahogy van. Már jobb nem is lehetne. Egy dologban azonban egyetértenek, hogy az ötlet tetszetős. Innovatív, kreatív a potenciál is meg van benne. Ergó senki sem fog csodálkozni azon, hogy ha ezt még több ilyen és hasonló kiszervezéses klip fogja követni a világban.

Persze mondanki se kell, hogy a pénz a pénz az pénz. Az minden, a fő oka annak, hogy ez is így megszülethetett. Hisz gondoljunk bele, mi történt volna ha a kedves DS-nek lett volna pénze, akarom mondani több pénze. Vajon akkor is csomagolta volna a kameráját Indiába? Nem hiszem. De ez mind-mind nem számít már. Mert csomagolt, leforgatták, elkészült. Majd felpakolták a Youtube-ra, a NYT megírta, és onnan már meg se állt a nézettség a 200.000-ig. Innen pedig már csak egy telefonhívásnyira van attól, hogy tényleg híres legyen. És akkor Drew Smith gondolta forgat egy klipet.