calacitra

Ma már tudjuk, hogy a Bang Bang több mint szépen hozott a kasszáknál, az emberek megkajálták rendesen. Mi a tanulság? Az, hogy bwba még mindig megéri feldolgozásra ráfeküdni. A pénz beszél. Itt meg egy poszter neki. 

Meg uff. És uff. Neki és nekem is uff. Mert az igazat megvallva egyelőre a Bang Bang filmzenék közül, amiket a Vishal-Shekhar szerzett, ez a daldarab áll a legközelebb a szívemhez. Jóféle, hangulatú, és bár konvencionális mértéke letagadhatatlan, viszont ez nem válik ellenére. Most még, ebben a kivételes esetben, a hasznára is. A hétvége, a tgif szívcsakrája, ami a betéttel együtt is nyugodtan lekövethető, hiszen a készítők nem bízták a véletlenre, újabb frenetikus dalbetételőzetes lett a vége. Sok helyszínes, sok mozdulatos, de itt talán nem is a koreon van a hangsúly, és KatrinaKaifos. És hiába nem szeressük túlzottan, be kell ismernünk, jól áll neki az Uff. 

Szóval minden másnak le lehet maradni. Aki ezek után se hajt utána, az vessen magára. Ugyanis pár nappal a dalelőzetest alig feldolgozva, kipihenve voltak olyan kedvesek a BB marketing osztályán (biztos ők is látták a trailert), hogy megajándékoztak minket a címzene fullos hosszúságú - Hrithik táncmozdulatoktól sem mentes - betétjével. És minél többet hallgatom, még tetszik is fülnek-szemnek egyaránt. Pedig érzem rajta a rezsicsökkentős, olcsó-gazdasásos ízt, amit említettem már a dalelőzetes során, viszont Vishalek így is kihozták ebből a maximumot, amit csak lehet. Túlhúzni, felturbozni már furán hatna, ebben a formájában meg elcímzenéskedik, ahogy az rá van írva, bele van generálva.     

Múltkor fényeztem még valahol, hogy bw hogy összeszedte magát trailerkészítés ügyében, erre most a Bang Bang mindent lehúz, és visszalök az eredeti kerékvágásba, ahol és amiben nincsenek se magasjelenetek, se minőségi tartalom, se olyan csúcspont, amitől el kéne mennem. Szóval 'le lehet maradni', welcome to reality.   

Mert az igazság az, hogy elsőre nagyon nehezen akartam lenyelni, hogy ez AZ előzetes. Nem is a mikéntje, vagy miértje fogott meg negatív értelemben, hanem, hogy egy ilyen márkájú, és kaliberű film, ami nyíltan felvállalva feldolgozás kapcsolatát a hollywoodi alapművel (lásd Knidght and Day) tud lebőgni elég istenesen. 

Azért második blikkre már fogyaszthabbá érett, de a vállalhatósága maximálisan kérdőjeles. Kvázi Siddharth Anand nem tudom hova tette a sütnivalóját, pedig a teaser még maga volt az édes élet meg álom és satöbbi. Hangosan gondolkodom: vagy a pénz nem ment el másra, vagy konkrétan le lett ugatva ez a része filmmarketing folyamatnak.

Persze túlságosan nem rezeltem be tőle. Még ennek tudatában, láttán is moziban a helye és a helyem. Mert mégis hány és hány film dicsekedhet hasonló tartaléklángon működő előzetessel, aztán meg később már teljes valójukban feltámadást produkálva. Féltem is annak rendje és módja szerint, de lehet, hogy vissza kell szívnom azt a karakán véleményemet, miszerint jó döntés volt ennek nekileselkedni meg belevágni.

Cáfoljon rám Bang Bang, én lennék a legboldogabb tényleg.   

A Vishal-Shekharnak pont kapóra jött a Bang Bang. Mert amikor már tényleg el kezdtük volna temetni őket, úgy hivatalosan a Happy New Year zeneegyüttes után (bleh), akkor ezek a filmzenék megmentették a hátsójukat az égéstől. Nem végleg, de egy darabig azért elvegetálunk velük, rajtuk és felettük. Habár komoly évzenei sanszokról sincs szó, a Bang Bang esetében se, de legalább catchy a maga módján. A filmbe való, nem zúz, nem yolozik, inkább Hrithik adja el (MJo tribute), a szuperlassítások, és Kat is ott van.