calacitra

Nagyon motor. Az meg személy szerint engem meglepett, hogy Abhay Deol tényleg szerepel a moziban, Dhanush és Sonam mellett. Mik ki nem derülnek, na? Egyre jobban várjuk is már Aanand L Rai legújabb meséjét.

A képaláírás ezek után simán lehetne: Sonu Aisha! 

Na Prakash Jha megint közelebb hozza Indiát, hozzánk, akiktől az annyira messze van. Irány is tanulni. Mert ahogy azt már jól megszokhattuk, tőle, megint egy olyannal jön, ami indiaközpontú nagyon, és csak vele foglalkozik minden egyes képkockájában. Aktuális gondokkal, valóságósággal, meg azért olykor egy kis bwi életérzéssel.

A Chakravyuh esetében a Naxal-problémát* mutatja meg, abból indul ki, meg két barátból, akik aztán egymás ellenségei lesznek később. Igazából többet róla csak betűkoptatás lenne írni, mert ez a 3 perces trailer úgyis elmond mindent. Hogy mennyi? Igen annyi. De most ennek ellenére is nézős a darab, mert nincs év Prakash Jha mozi nélkül. Hiszen a mellett, hogy olyanról forgat, amiről más nem, még jól is csinálja, nem zs katgyáros ő.

Valamint mellette szól, a film mellett, hogy Arjun Rampalt, Abhay Deolt és Manoj Bajpayeet így együtt még nem volt szerencsénk látni. Se másnak, se senkinek. Jöhet.     

*A naxalizmus a maoizmus Indiában használt informális megnevezése. A mozgalom központja Nyugat-Bengálban van, de kiterjedése, az ún. „Naxal-öv” közel 92.000 négyzetkilométerre rúg. A mozgalom követői 2004-ben pártot is alapítottak Indiai Kommunista Párt néven. Az elmúlt években a szervezet aktivistái kiterjesztették működési területüket Andhra Pradesh és Chhattisgarh szövetségi államok területére is. A naxalisták jelentik India stabilitása számára a legnagyobb veszélyt. A miniszterelnök elrendelte több mint 20.000 katona, rendőr, csendőr, határőr és titkosszolgálati munkatárs bevonásával egy Naxal-ellenes csoport létrehozását. - via

Bhakti hai shakti hai, Mukti hai mootthi hai Morcha... A Shanghai marketingesek nem bíztak semmit a véletlenre, hiszen az összes létező filmzenét kipakolták ilyen-olyen képsorokkal megtoldva (vannak új szkénák, de olyanok is, amiket már láttunk másutt) még a bemutató előtt. Pont pár órával ezelőtt posztoltam is belőlük kettőt, most meg itt van ez is tessék, fákje. Persze ezeket a jó zenéket nem is kell rejtegetni, ahogy a Morchat sem. Ami az első szerelem volt a soundtracken. Valahogy a gyengéim ezek a himnuszok. Nagyon energikusak, erősek, indiaiak, miközben azért komoly témákat feszegetnek. Legutóbb a Sadda Haq volt ilyen. A Morchanak a célja a szabad, új India, ahol a korrupció nem játékszer többé.  

Hogy jól induljon a nap. Mert a Vishal-Shekhar Shanghaihoz készített filmzenéinél nincs is per pillanat tökéletesebb ébresztő bwban. Nézzük csak mik is ezek pontosan. Az item numberról írtuk, hogy elment, a Morcharól bár nem, de az meg igazi himnuszanyag, csak szeretni és ordibálni lehet világgá, a világba bele. No problem. Aztán ott a Khudaya, agyon dicsértem már, a most következő Duaa pedig ahhoz hasonló szép, gyönyörű darab. Míg a BMKJ már a promójával megvett, szóval a full hosszúságú csak hab a tortán nekem. Verdikt. Ezek láttán nem csoda ha azt mondom, hogy már csak a zenék miatt is nézném a filmet, de szerencsére maga a film is legalább annyira érdekes, hogy külön lapon említhetem őket, és nem kell erre hivatkozni a megnézés ürügyén (há' mert a zenék oszt semmi).

Prakash Jha Chakravyuh mozijában az említett színészek egy item number erejéig, kedvéért felveszik tánccipőt és meg se állnak a parkettig. Némi túlzás ez, azért, azok után, hogy Abhay Deol az elején látva a koreográfus Ganesh Acharya megálmodott mozdulatait nagyon megdöbbent és inkább menekülőre vette a figurát. Miközben azt hajtogatta, ezt ő nem tudja így megcsinálni. A dal tetszett neki szó se róla, de a tánc, a tánc, a tánc az nem az ő világa. Ismerős.

Végül aztán a történet úgy folytatódott, hogy Prakash-Ganesh-Arjun közösen meggyőzték, ott a helye és képes rá. Erre belement, de azzal a feltétellel, hogy baromi sokat gyakorol rá előre, mert különben nem, és viszlát. A hírek szerint kemény 10 napig tanulta* a színész a lépéseket, mozdulatokat, miután már álmából felkeltve is el tudta volna danszolni az ágyán. Ekkor mondta azt, irány a parkett, le veled. Prakash megkönnyebbült, felsóhajtott a felvétel végeztével, és most már nyugodtan mesélheti azt, hogy mennyire vagány lesz majd. Előre félünk, ja. 

*Csak viszonyításképpen, ugyanennek a koreográfiának az elsajátítása Arjunnak két, egészen két napjába tellett. Poor Abhay.